2011. február 3., csütörtök

Vége.

Nincs több együtt alvás. Nincs több együtt ébredés. Nincs több jó reggelt szivem. Semmi sincs. Csak ülünk egymás mellett és nézünk ki az ablakon. Ellenkező irányba. Azon gondolkozunk, hogy hogy jutottunk el idáig. Hogy egy boldog párból, hogy lett két boldogtalan ember. A választ hiába keressük. Csak gondoljuk hogy van rá. Talán ez, meg az is; meg lehet hogy még amaz is oka lehet, de igazából soha nem fogunk rájönni."Szerelemmel múlik az idő, idővel múlik a szerelem." Az ellenszert most sem sikerült feltalálni. Talán lehet, hogy nincs is.