Arról, hogy miért nem maradok itthon

25 éves vagyok. Két éve élek Budapesten és eljutottam oda, hogy hónap közepére elfogy minden pénzem.

90 ezer forintot keresek nettóba, rendes bejelentett teljes állású munkából. Ebből 35 ezer forint a lakbér, 7 ezer a rezsi 10 ezer a bérlet és 8 ezer a telefonszámla. 30 ezer forintom maradt egy hónapra és még nem ettem, nem utaztam haza és nem szórakoztam. Ebből kéne félretennem a jövőmre.

Úgy gondolom, hogy nem vagyok egy rossz képességű gyerek és biztos vagyok benne, hogy több van bennem annál, minthogy egy kávézóból menjek nyugdíjba. Alapjában véve nem vagyok nagyigényű, mivel mélyszegénységből származom, de éppen ezért vannak álmaim és ezekből nem engedek.

Filmekben, rockbandában szeretnék játszani, segíteni az embereken, állatokon szerte a világon. Jobbá szeretném tenni ezt a sárgolyót amelyben élek. Utazni szeretnék, megismerni különböző embereket, kultúrákat, tájakat...
Hülyeségnek hangzik? Netán lehetetlennek? Szerintem nem az. Maximum ebben az országban. És ha ezen múlik, nem leszek rest fogni a batyumat és továbblépni, mert az álmaim megvalósítása előbbre való mint a hazafiság és egyéb balga eszmék. Ne értsetek félre, szeretem a hazámat és mindig Magyarország lesz az otthonom, de Magyarország nem egyenlő az Állammal...
Legyetek jók, vigyázzatok magatokra és ne adjátok fel az álmaitokat!

Rock 'n' Roll

béke

egy naplemente. egy nyugágy. egy barát. egy lihegő német juhász. frissen vágott menta illat. jó levegő. finom ebéd. egy jó beszélgetés. egy nemvárt felkérés. egy  szeretett parfüm. egy kedvenc póló. huszonöt celsius fok...
Egy szép nap.

Nyár

Az van, hogy nincs semmi. És ez mégsem rossz, nem nyomaszt, nincsenek világmegváltó gondolatok, nincs önsanyargatás, hogy jaj, elhízom, fussunk, ne együnk éjjel, ne igyunk annyit, ne költsünk sokat...
Csak az élet apró örömeinek élvezete folyik: egy finom kaja, egy elkapott mosoly a villamoson, a pultban, egy-több hideg sör a naplementében a Millenárison vagy éppen egy oroszlányi kiskert fapadján, egy jó szex...
És még a java hátra van: egy szűk hét a bajor fővárosban és környékén, pár nap vitorlázás a Balatonon és ki tudja mennyi kaland és utazás vár még ezen a nyáron ami ha jól tartja magát, akár októberig is kitarthat. Fantáziánknak csak a pénztárcánk szab határt, de én hiszek a csodákban:)
Mottó: Az élet túl rövid ahhoz, hogy szar kávét igyunk és szar zenét hallgassunk.
Éljetek e szerint és élvezzétek a nyarat, mert arra való!

the world turned upside down

Valami nincs rendben ezzel az emberiséggel...
Az evolúció csúcsáról egyszer csak elindultunk lefelé. Annak idején ahogy fejlődött az emberiség ha valaki kitalált egy jó dolgot, pl a tüzet, az villámgyorsan elterjedt és mindenki használta. Így volt ez a kerékkel és még rengeteg dologgal ami előrébb vitte a világot. De egy ideje sajnos nem ez a tendencia. Hogy van az, hogy feltalálták az elektromos autót, de senki nem használhatja mert rohadt drága. Miért? Miért nem a benzines autó árát emelik és az elektromosat csökkentik. Vagy a hidrogénhajtásúét. Miért van hogy feltalálták, az alternatív energiaforrásokat, a megújuló energiákat, mégsem használjuk őket, mert drága és inkább szennyezzük a környezetet és pusztítjuk magunkat. Megspórolhatnánk egy csomó energiát. Energiatakarékos égők, mosógépek, hűtők, szigetelő ablakok és még rengeteg dolog van amit használhatnánk. Csak valahogy az van, hogy ami jó dolog, ami az emberiséget előre vinné az drága, azt csak a gazdagok engedhetik meg maguknak, pedig az mindenkinek jobb lenne ha ezeket a dolgokat használná mindenki. És ezt fentről kéne irányítani és nem pedig néhány alapítvány küszködjön töredék eredménnyel. Most akkor meg akarjuk menteni a földet és az emberiséget, vagy el akarjuk pusztítani?
Arra törekedjek hogy ezt szolgáljam, vagy inkább a káoszt, jöjjön a világvége, mert utána elölről lehet kezdeni mindent, hátha akkor majd okosabb lesz az a kis maradék?
A válasz nem mindig egyértelmű...

Vége.

Nincs több együtt alvás. Nincs több együtt ébredés. Nincs több jó reggelt szivem. Semmi sincs. Csak ülünk egymás mellett és nézünk ki az ablakon. Ellenkező irányba. Azon gondolkozunk, hogy hogy jutottunk el idáig. Hogy egy boldog párból, hogy lett két boldogtalan ember. A választ hiába keressük. Csak gondoljuk hogy van rá. Talán ez, meg az is; meg lehet hogy még amaz is oka lehet, de igazából soha nem fogunk rájönni."Szerelemmel múlik az idő, idővel múlik a szerelem." Az ellenszert most sem sikerült feltalálni. Talán lehet, hogy nincs is.

Van az úgy...

...hogy az ember csak reggel felkel, elmegy dolgozni, este hazamegy, lefekszik aludni és ahhoz sincs kedve hogy levegye a ruháit. Majd másnap újra és újra. Azon kapod magad hogy ürességet érzel. Nem is tudod miért csinálod azt amit teszel.
Nem szabad hagyni hogy idáig jussunk. Időben észre kell venni hogy ez már nem jó, kivenni pár szabadnapot, megnézni pár filmet, sétálni a természetben és felismerni újra hogy miért is csinálod, mi a cél, amely az energiát adja ahhoz,
hogy reggel felkelj, elmenj dolgozni, és este levedd a ruhádat mielőtt lefekszel és odabújj az alvó másikhoz:
- Szeretlek.

Ilyen az élet

Szombaton csörög a telefonom. Egy ismerősöm hívott akivel legalább fél éve nem beszéltem.
- Szia! Ráérsz hétfőn, mit csinálsz?
- Szia! Fél 5-ig dolgozom, de utána rá. Miért, miről van szó?
- Érj már rá légyszi! Jelents beteget vagy valami, van egy reklám, ahová a kiválasztott modellről kiderült, hogy semennyire sem tud játszani és most eszembe jutottál, te tök jó lennél, jóképű fiatal férfi kell. Arabok csinálják, elküldeném nekik a képeidet most.
- Ok, megpróbálom elintézni, mindjárt visszahívlak.
Mivel nagyon jó fejek a munkatársaim, sikerült elcserélnem a műszakomat és visszahívtam, hogy ok.
- Jó akkor este 6 meridien hotel, megnézne a rendező, bűvészt kell játszani, azt a szép mintás fehér ingedet vedd fel az olyan varázslós.
Mikor hívott épp vonaton ültem, jöttem vissza Pestre a mórahalmi próbáról. Beértem 4-re átrohantam Budára az ingemért, tusolás, satöbbi és időbe oda is értem.
Mikor bementünk mér voltak ott páran, az egyik aszisztens a megbízók művészeti igényeinek kivitelezési nehézségeit próbálta redukálni, több-kevesebb sikerrel.
- A rendező fent van a szobájában, nem tudjuk mit csinál, de egy órát minimum késni fog. Így szokta.
Mindenkinek bemutatkoztam, leültem, kértem egy vizet és reménykedtem, hogy nem nekem kell majd kifizetni...
Kis késéssel megérkezett a lelendőbeli partnernőm, Orosz Barbara személyében, akivel már kicsit gyorsabban telt az idő, mert vele magyarul is lehetett beszélgetni, ráadásul kedves és közvetlen is volt.
A feladat nem tűnt túl nehéznek: egy bűvész vagyok, a kalapomból varázsolok elő dolgokat a partnernőmnek, akire ezeket szépen rá is pakolom. Lényegében ennyi.
A rendező magához híven egy óra késéssel le is érkezett. Majd miután bemutatkozott és szemügyre vett minket azt mondta hogy oké, szuper, a lány nagyon jó. Majd kisvártatva közölte, hogy meggondolta magát és a bűvész ne fiatal jóképű férfi legyen(akit eddig kerestek és aki én lettem volna), hanem egy alacsony, idősebb, kopasz, testes egyén.
Megköszönte hogy eljöttem, mondta hogy sajnálja, és nem a személyemmel van probléma és reméli, hogy legközelebb együtt fogunk dolgozni.
Ilyen az élet...