Arról, hogy miért nem maradok itthon

25 éves vagyok. Két éve élek Budapesten és eljutottam oda, hogy hónap közepére elfogy minden pénzem.

90 ezer forintot keresek nettóba, rendes bejelentett teljes állású munkából. Ebből 35 ezer forint a lakbér, 7 ezer a rezsi 10 ezer a bérlet és 8 ezer a telefonszámla. 30 ezer forintom maradt egy hónapra és még nem ettem, nem utaztam haza és nem szórakoztam. Ebből kéne félretennem a jövőmre.

Úgy gondolom, hogy nem vagyok egy rossz képességű gyerek és biztos vagyok benne, hogy több van bennem annál, minthogy egy kávézóból menjek nyugdíjba. Alapjában véve nem vagyok nagyigényű, mivel mélyszegénységből származom, de éppen ezért vannak álmaim és ezekből nem engedek.

Filmekben, rockbandában szeretnék játszani, segíteni az embereken, állatokon szerte a világon. Jobbá szeretném tenni ezt a sárgolyót amelyben élek. Utazni szeretnék, megismerni különböző embereket, kultúrákat, tájakat...
Hülyeségnek hangzik? Netán lehetetlennek? Szerintem nem az. Maximum ebben az országban. És ha ezen múlik, nem leszek rest fogni a batyumat és továbblépni, mert az álmaim megvalósítása előbbre való mint a hazafiság és egyéb balga eszmék. Ne értsetek félre, szeretem a hazámat és mindig Magyarország lesz az otthonom, de Magyarország nem egyenlő az Állammal...
Legyetek jók, vigyázzatok magatokra és ne adjátok fel az álmaitokat!

Rock 'n' Roll

béke

egy naplemente. egy nyugágy. egy barát. egy lihegő német juhász. frissen vágott menta illat. jó levegő. finom ebéd. egy jó beszélgetés. egy nemvárt felkérés. egy  szeretett parfüm. egy kedvenc póló. huszonöt celsius fok...
Egy szép nap.

Nyár

Az van, hogy nincs semmi. És ez mégsem rossz, nem nyomaszt, nincsenek világmegváltó gondolatok, nincs önsanyargatás, hogy jaj, elhízom, fussunk, ne együnk éjjel, ne igyunk annyit, ne költsünk sokat...
Csak az élet apró örömeinek élvezete folyik: egy finom kaja, egy elkapott mosoly a villamoson, a pultban, egy-több hideg sör a naplementében a Millenárison vagy éppen egy oroszlányi kiskert fapadján, egy jó szex...
És még a java hátra van: egy szűk hét a bajor fővárosban és környékén, pár nap vitorlázás a Balatonon és ki tudja mennyi kaland és utazás vár még ezen a nyáron ami ha jól tartja magát, akár októberig is kitarthat. Fantáziánknak csak a pénztárcánk szab határt, de én hiszek a csodákban:)
Mottó: Az élet túl rövid ahhoz, hogy szar kávét igyunk és szar zenét hallgassunk.
Éljetek e szerint és élvezzétek a nyarat, mert arra való!

the world turned upside down

Valami nincs rendben ezzel az emberiséggel...
Az evolúció csúcsáról egyszer csak elindultunk lefelé. Annak idején ahogy fejlődött az emberiség ha valaki kitalált egy jó dolgot, pl a tüzet, az villámgyorsan elterjedt és mindenki használta. Így volt ez a kerékkel és még rengeteg dologgal ami előrébb vitte a világot. De egy ideje sajnos nem ez a tendencia. Hogy van az, hogy feltalálták az elektromos autót, de senki nem használhatja mert rohadt drága. Miért? Miért nem a benzines autó árát emelik és az elektromosat csökkentik. Vagy a hidrogénhajtásúét. Miért van hogy feltalálták, az alternatív energiaforrásokat, a megújuló energiákat, mégsem használjuk őket, mert drága és inkább szennyezzük a környezetet és pusztítjuk magunkat. Megspórolhatnánk egy csomó energiát. Energiatakarékos égők, mosógépek, hűtők, szigetelő ablakok és még rengeteg dolog van amit használhatnánk. Csak valahogy az van, hogy ami jó dolog, ami az emberiséget előre vinné az drága, azt csak a gazdagok engedhetik meg maguknak, pedig az mindenkinek jobb lenne ha ezeket a dolgokat használná mindenki. És ezt fentről kéne irányítani és nem pedig néhány alapítvány küszködjön töredék eredménnyel. Most akkor meg akarjuk menteni a földet és az emberiséget, vagy el akarjuk pusztítani?
Arra törekedjek hogy ezt szolgáljam, vagy inkább a káoszt, jöjjön a világvége, mert utána elölről lehet kezdeni mindent, hátha akkor majd okosabb lesz az a kis maradék?
A válasz nem mindig egyértelmű...

Vége.

Nincs több együtt alvás. Nincs több együtt ébredés. Nincs több jó reggelt szivem. Semmi sincs. Csak ülünk egymás mellett és nézünk ki az ablakon. Ellenkező irányba. Azon gondolkozunk, hogy hogy jutottunk el idáig. Hogy egy boldog párból, hogy lett két boldogtalan ember. A választ hiába keressük. Csak gondoljuk hogy van rá. Talán ez, meg az is; meg lehet hogy még amaz is oka lehet, de igazából soha nem fogunk rájönni."Szerelemmel múlik az idő, idővel múlik a szerelem." Az ellenszert most sem sikerült feltalálni. Talán lehet, hogy nincs is.