2011. augusztus 17., szerda

Arról, hogy miért nem maradok itthon

25 éves vagyok. Két éve élek Budapesten és eljutottam oda, hogy hónap közepére elfogy minden pénzem.

90 ezer forintot keresek nettóba, rendes bejelentett teljes állású munkából. Ebből 35 ezer forint a lakbér, 7 ezer a rezsi 10 ezer a bérlet és 8 ezer a telefonszámla. 30 ezer forintom maradt egy hónapra és még nem ettem, nem utaztam haza és nem szórakoztam. Ebből kéne félretennem a jövőmre.

Úgy gondolom, hogy nem vagyok egy rossz képességű gyerek és biztos vagyok benne, hogy több van bennem annál, minthogy egy kávézóból menjek nyugdíjba. Alapjában véve nem vagyok nagyigényű, mivel mélyszegénységből származom, de éppen ezért vannak álmaim és ezekből nem engedek.

Filmekben, rockbandában szeretnék játszani, segíteni az embereken, állatokon szerte a világon. Jobbá szeretném tenni ezt a sárgolyót amelyben élek. Utazni szeretnék, megismerni különböző embereket, kultúrákat, tájakat...
Hülyeségnek hangzik? Netán lehetetlennek? Szerintem nem az. Maximum ebben az országban. És ha ezen múlik, nem leszek rest fogni a batyumat és továbblépni, mert az álmaim megvalósítása előbbre való mint a hazafiság és egyéb balga eszmék. Ne értsetek félre, szeretem a hazámat és mindig Magyarország lesz az otthonom, de Magyarország nem egyenlő az Állammal...
Legyetek jók, vigyázzatok magatokra és ne adjátok fel az álmaitokat!

Rock 'n' Roll

1 megjegyzés:

  1. Belőlem beszéltél TristanTheAlb... :)
    Üdvözlet egy másik skorpió Szegedről! :)
    Cs

    VálaszTörlés