Ma elmentem egy castingra. Nem volt könnyű megoldani hogy a két meló közt, amit ezen a héten párhuzamosan csináltam, még erre is jusson idő, energia. De megoldottam. Elvégre színész volnék, vagy mi a szösz. Azt hiszem inkább az utóbbi.
A casting a Baross utcában volt és egy microsoft reklámra kerestek nemtudomkit. Voltam már ott azelőtt, szép régi bérház, legfelső emelet, jó kilátás, tágas lakás. Na most ezt képzeljük el zsúfolásig megtelve különböző korú, nemű, fajú emberrel és kifogyva oxigénből.
Miután bemondtam a nevem, azonnal megkaptam a szokásos cetlimet, ami mégsem volt annyira szokásos, mivel a sok adat mellett amit ki kellett tölteni, nem volt feltüntetve a bérezés, amit azért jobb helyeken odaírnak. Ráadásul mondta néhány delikvens, hogy ők akkor még leugranak a boltba meg ilyesmi, és utána visszajönnek. Ekkor kezdett gyanús lenni a dolog. Mert bár rászántam egy szűk két órát erre a dologra, de az az érzésem támadt, hogy ez kevés lesz. Így hát, mielőtt nekikezdtem volna leírni hogy hány szőrszál van a seggemen, megkérdeztem, hogy ugyan mennyit kell várni?
- 2, 2.5 órát.
- Köszönöm. Akkor sziasztok.
Ok, hogy a reklámszakma legalja vagyunk, csicskák, pribékek, senkik. De ennyi idő alatt nem lehetett volna kitalálni valami rendszert arra hogy ez humánus módon legyen megoldva? Hogy ne kelljen már 2-3 órát várni azért a 2 percér amit bent szórakoznak veled, hogy aztán jobbesetbe' fel se hívjanak hogy igen vagy nem.
Nem is olyan régen voltam egy másik castingon, ahol a gyerekszereplőknek 3-4 órát kellett várni.... Szép.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése