Egy ideje tervezgettem, hogy elkezdek futni de a "feltételek" eleddig nem voltak alkalmasak. De kábé egy hete megtört a jég és bár éjjel, de mégis körbefutom a Margitszigetet. Ma voltam negyedjére. Bár ha igazságos akarok lenni akkor csak három és félszer sikerült megtenni a távot.
Tegnap ugyanis kalandban volt részem a Danival. Egy igen jól sikerült próba után hazaérve, olyan hajnal kettő tájékán ugyanis én még kitaláltam hogy elmegyek új hóbortomnak áldozni, Dani, aki éjszakai busz ritkasága révén nálam aludt(volna) úgy gondolta hogy ő is érez magában annyi erőt hogy velem tartson.
Tehát elindultunk és bár a cipőm kissé nyomta a lábát, azért egész jól tartotta a tempót. Úgy ezer méter lefutása után viszont leállított minket egy idős asszony és bár én nem akartam megállni, mert azt gondoltam bolond, Dani megállt és meghallgatta a panaszát, amit a nő izgatottságtól tört angollal adta tudtunkra.
Miszerint segítsünk neki, mert öt három fiatal kirabolta és most nagyon fél és nincs nála semmi és nem tud kihez fordulni és véletlenül se hagyjuk magára, stb, stb,stb...
Kételkedve fogadtam szavait, ezért mondtam hogy hívjuk ki a rendőröket, másban nemigen tudunk segíteni, ha meg csak kamuzik, akkor ez majd elijeszti.
Nem kamuzott. Visszakísértük a híd lábához, ahol a rendőrökkel beszéltük meg a találkozási pontot, majd tolmács híján, Dani fordított a rendőröknek, akik ezután a központtal való tanácskozás után - ami nem volt egyszerű- végül is bevitték a nőt miután felvetették az adatainkat az épp velük lévő gyakornokkal.
Ezután a minimum egy órás intermezzo után én úgy gondoltam, ha már eljöttünk idáig legalább a nyamvadt körünket fussuk le, így újra elindultunk.
Nem sokkal hagytuk el a találkozási pontunkat az idős német asszonnyal amikor is először csak feltűnően szemetesnek tűnt a futópálya, pártíz méterrel odébb viszont egy lámpa alatt egy halomba botlottunk ahol is már iratok is voltak. És igen, a vénlány útlevele is ott volt.
Rövid tanácskozás után úgy döntöttünk, ha már ingyen van, újra felhívjuk a rendőrbácsikat, hogy megvan a cucc, 'tán ki kéne jönni, így másodjára már régi ismerősként viccelődtünk egymással, bár az övékben volt némi fanyar cinizmus...
Mindezek után az élmények után, és látva hogy világosodik, úgy döntöttünk, hazasétálunk; Daninak már úgy is feltörte a lábat a cipő...
Ma ismét lehetőségem nyílt rá hogy elmenjek a szigetre futni egy kört, így -most már sikeresen- meg is tettem. Ahogy azonban a hódra sétáltam felfelé kivel találkoztam össze? A gyakornok sráccal, aki most már mint szórakozó vendég volt a szigeten és épp sétáltak az éjszakai buszra.
Egyből felismert, kezeltünk és a tegnapinál sokkal felszabadultabb beszélgetésbe elegyedve vele, elmesélte, hogy tegnap a nő mennyire örült, hogy megtaláltuk a cuccait, hogy milyen hányattatott a járőrök sorsa, - főleg a kormányváltás óta - és hogy a XIII. kerület ahol lakom -és ahol egyébként ő is felnőtt - a legzűrösebb mind közül.
Megnyugtató...
Az viszont tényleg az, hogy vannak még ilyen jófej fiatalok, akik azért mennek rendőrnek, hogy segítsenek ezen az országon, és nem azért hogy meggazdagodjanak és hamar nyugdíjba menjenek!
Csak így tovább!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése