Csodabogár

Furcsa esetnek lehettem szemtanúja és alanya egyaránt.
Nem vagyok egy nagy alvó, legalább is éjjel nem. Bár ettől még tán a mormoták is felébredtek volna...
Kényelmesen elhelyezkedve az ágyamban, nekiláttam megnézni a maradék Házon kívül-t, amikor is a második rész környékére érkezvén, egy addig sem éppen andalító zajra lettem figyelmes. Azt gondoltam eddig, hogy egy motoros épp a házunk előtt robbant le és nem tud továbbmenni, de hát majd eltolja alapon nem foglalkoztam a dologgal, csakhogy nem tolta el és a kutya sem hagyta abba a csaholást. Mármost akkor ennek nyilván én fogok a végére járni ha eddig még senki nem hallgattatta el a barátunkat és ő sem hordta el magát...
Eszmei elhatározásomat tett követte, azaz felvettem valamit nehogy a meztelen igazság elvegye az életkedvét, bármi/bárki legyen is az. Az ajtón kilépve a zaj nagyságából rá kellett jönnöm hogy ez vagy egy óriásbabetta, vagy valami egészen más kell legyen... Mikor kifordultam a sarkon és kölcsönösen észleltük egymást, ő a dudára támaszkodott, én pedig észleltem hogy ez bizony egy múltszázadból ránk maradt csettegő. Odaérve láttam hogy bizony igencsak pöpec állapotban, króm kipufogó és szocialistazöld karosszéria igényes arányban.
Kedves barátunk fennakadt egy, a belvízelvezető-csatorna kiásásánál visszamaradt földsáncon, amit - szomorú módon - azóta sem sikerült egyik illetékesnek sem eltüntetnie. A csettegő adottságaiból és a vezető ittasságából kifolyólag - azazhogy egy igen könnyű jármű, igen kevés lóerővel és hátsókerék-meghajtással - nem tudott kijutni a kelepcéből, amit az igyekezetével okozott. Fokozta a helyzet súlyosságát, hogy kisbarátunk még mozgáskorlátozott is volt, így azt az opciót melyet én választottam a megmentésére, ő egymagában nem tudta kivitelezni. Miszerint a hátulját visszaemeltem az útra, majd az ő kormányzása közben visszatoltuk az elejét is. Ezek után folytathatta útját egy kézfogást és egy drive safe jótanácsot követően.
Egy ideig még szemmel követtem, és bár mint a józan kígyó, úgy ment tovább, amíg el nem tűnt, nem akadt el újból. Csak remélni merem hogy épségben megússza hazáig...
Ebből a kevésbé vicces, viszont annál unalmasabb történetet csak azért osztottam meg veletek, mert nem múlt el tanulság nélkül.
1. Amint feljebb utaltam rá, amint elmúlt a belvízveszély, mindenki rohant vissza a földekre dolgozni és kevés kivétellel, még az úton keresztülhúzott árkokat sem tömték vissza, nemhogy az út széléről elvitték volna a kupacokat, ne adj iste' elegyengették volna az utat.
2. Én a harmadik szomszédja voltam az eset helyszínének. A másik kettő ki sem dugta az orrát, de ha ki is dugta, rögtön visszahúzta, ahogy megérezte a segítségnyújtás szagát. Nem volt ez másképp a belvíznél sem.

Elszomorítónak tartom hogy ilyen országban élünk, és hogy igen kevés a kivétel...