2010. június 13., vasárnap

Minden héten háború

Van egy hely. Nem is olyan messze innen és egyesekhez igen közel, ahol minden szombaton vérre megy a harc. Nincs kegyelem. Az erősek túlélik, a gyengék elbuknak. Az emberi jóindulat, humanitás, fairplay megszűnik létezni. Ez a hely a Mars téri piac.

A piac 04:00 kor nyitja ki kapuit. Éjfél előtt már bizonyos mennyiségű láda és szék meg pokróc hever a vaskapu előtt, jelezvén, hogy ott bizony már foglalt a hely. Fél egy környékén megjelennek az első álmatlan öregkorú kistermelők, fiatalabb lelkes gazdák és néhány a nepperek bérencei közül. Hajnal háromig mintegy száz különböző korú, nemű és származású ember áll a kapuban, egyenlőre még nyugodtan, viccelődve, sztorizgatva. A vigyázatlan kezdő, ha nem figyel e röpke 2-3 óra alatt akaratlanul is végighallgat egy-két élettörténetet. Van aki az anyósát küldi várni és csak az utolsó tíz percben jön leváltani, mert tudja hogy úgysem bírná.
Az izgalmak csak 03:50 körül kezdődnek amikor a kapunyitó biztonsági őrök felkapcsolják a világítást. Mint egy vezényszóra, elkezdenek hátulról nyomni - pedig még vagy tíz percig semmi sem fog történni- a viccek egyre élcelődőbbé válnak és ezzel egyenesen arányosan ritkulnak, a levegő megtelik feszültséggel és tesztoszteronszaggal; mindezt átszövi az szomszédos Singsing diszkóból kiszűrődő gépzene, és mint egy horrorfilmben teliholdkor, az emberek átváltoznak vérfarkassá. A laikusok elkezdenek félni, a biztonsági őrök időhúzásképpen rágyújtanak, átszólnak a másik kapunál álló társaiknak, hogy ott is ilyen sötét van-e és ehhez hasonló megjegyzésekkel hergelik a kívül állókat.
Egyszer csak megjön a parancsszó, a kapunyitók nekifeszülnek belülről a tömegnek, hogy a megfeszült lakatot nyithatóvá tegyék, és ahogy kattan a zár fél pillanat alatt fedezékbe vonulnak az elszabadult pokol elől. Mert a pokol elszabadul. Itt már nincsen se isten, se ember, se rokon, se szomszéd; itt mindenki arra a kábé 30 szabad helyre pályázik amiért legalább százan küzdenek.
A sérülések nem ritkák. A verekedések sem. A ki ért oda előbb vita állandó.
Többször, több éven keresztül átéltem ezeket a survivor epizódokat megszégyenítő show-kat. Lehetne még mit mesélni róla, de annyira nem érdekes. Annyira viszont igen, hogy ne tűnjön el nyom nélkül a történelemben, mivel a Mars téri piac hamarosan megszűnik/átalakul és vele együtt ezek az izgalmas éjjeli happeningek is.
Egy bejegyzést megért. Nekem legalábbis mindenképp.

1 megjegyzés:

  1. ha ez megér egy bejegyzést akkor a következő témákat ajánlom:
    - kétszintű magyar bankrendszer
    - életed legbizarabb szexuális élménye
    - Anktartisz és a gyorsan olvadó fagylalt
    - Magyarország és a gyors átlátható bürokrácia
    - Én :D

    VálaszTörlés